Mád gyönyörű barokk stílusú zsinagógája, amely több mint 150 éven keresztül szolgálta a mádi zsidókat, 1795-ban épült fel. Építését két gazdag család, a Brener és a Teitelbaum testvérek finanszírozták, akik mint borkereskedők telepedtek le Mádon. A templom felszentelését a bonyhádi Boskovitz Wolf (1740–1818) rabbi végezte el.

A stílus olasz mesterek kezét dicséri, belső harmóniáját a négy tartóoszlop biztosítja. Közepén kupola borul a tóraolvasó asztal fölé, a középső négyszög körül két oszlopban elhelyezkedő padok 130 ember számára biztosítanak helyet.

Bensőséges intimitás jellemzi a belső teret, míg kívülről a barokk és a copf építészeti stílus harmonikus keveredése teszik egyikévé a legszebbeknek a magyarországi zsidó templomok közül. Az épület szerkezetében és elrendezésében nagy múltú hagyományok képviselője: kilencosztatú nagyterme a lengyel-litván reneszánsz XVI. századi találmánya, olyan építészeti kompozíció, amely a szószék és az építészeti szerkezet között alkot kapcsolatot, azaz a tanításra és imára rendelt tér lényegét fejezi ki. A zsinagóga bejárati kapujára faragott évszám (1795), a zsinagóga építésének hiteles dátumának tekinthető. Ezen túl azonban az épület további életéről egyetlen adatot sem ismerünk, mert azokat a hitközség levéltárán kívül nem rögzítették máshol, az pedig minden jel szerint nyomtalanul elpusztult.


Egy nagy múltú zsinagóga méltó funkció nélkül

A II. világháború után a zsinagóga elvesztette eredeti funkcióját, mivel Mád zsidó lakosságának 90%-a elpusztult. 1940–44 között a zsidókat deportálták vagy munkaszolgálatra hurcolták. Közülük mindössze 40-en tértek vissza, ám 1950 és 1956 között ők is elhagyták a községet. A zsinagóga ettől kezdve hosszú évtizedeken át folyamatosan pusztult. A rabbiházban lakásokat alakítottak ki, míg a zsinagógát az 50-es évek elején végleg bezárták. Ezek után az épületet teljesen elhanyagolták. A könyveket és a bútorokat elégették, a zsinagógát kifosztották. A zsinagóga oromfala ledőlt és a tetőszerkezetben súlyos károkat okozott. Az ezután bekövetkező beázások szinte teljesen elpusztították a még megmaradt mennyezeti festéseket. A karzatfeljáró-lépcső és az előtér lefedése megsemmisült, a homlokzati díszekből alig maradt valami. Az oromfalon eredetileg álló kővázák és kőfaragványok eltűntek, illetve az épület környezetében szétszóródtak. A zsinagógaépület belseje romos raktárhoz vált hasonlatossá és szándékos rongálás nyomai is mutatkoztak.

1978-ban az épületen állagmegóvási munkákat végeztek, ezek keretében az épületből elhordták a romokat, a megcsúszott keleti falat megfogták, megszilárdították, a beszakadt boltozatokat újjáépítették, a boltmezők kerítéshálóval erősített betonterítést kaptak, új tetőszerkezet készült és a ledőlt oromfalat is újjáépítették.


A gyülekezés háza újraépül

Az ezredfordulóra az épület állapota vészesen leromlott. A helyreállítást az tette lehetővé, hogy a New York-i World Monuments Fund Jewish Heritage Grant programja kezdeményezte a zsinagóga feltárását, ami a tulajdonos Kincstári Vagyoni Igazgatóságot arra ösztönözte, hogy megbízást adjon a rekonstrukció megtervezésére. Az épület külső helyreállítási munkálatai 2000-ben kezdődtek meg. Ezek során a zsinagóga új tetőfedést kapott, hagyományos cserepezéssel, új bádogmunkával, új esőcsatorna-rendszerrel látták el, a homlokzati vakolatot lecserélték és rekonstruálták a vakolatelemeket, újrafestették a homlokzatokat. Továbbá restaurálták a bejárati ajtót, az ablakokat hagyományos fakeretesre cserélték és hőszigetelő üveggel látták el; megerősítették a téglaboltozatokat és oldalfalakat, belül újravakolták a falakat.

A mádi zsinagóga restaurálási, engedélyezési és kiviteli tervét Wirth Péter és Benkő Ágnes építész készítette, a történész munkatárs Dávid Ferenc volt. A kőmunkákat Kovács György kőszobrász-restaurátor, a festést Kisterenyei Ervin és munkatársai végezték. A kiviteli tervek elkészültét és az engedélyek kiadását követően 2002 júliusában kezdődtek meg a restaurálási munkálatok, melyek több ütemben egészen 2004 áprilisáig, a zsinagóga átadásáig tartottak.

A zsinagóga belső és külső rekonstrukciója 162 millió forintba került, ennek nagy része a Kincstári Vagyon Igazgatóság költségvetéséből származott. A World Monuments Fund Jewish Heritage programja 80.000 dollárral járult hozzá a rekonstrukcióhoz, és mintegy 5000 dollár különböző adományozóktól származik. A zsinagóga szakszerű restaurálását 2005-ben Europa Nostra-diplomával jutalmazták.


A zsinagóga héber feliratai – egy letűnt időszak tanúi

A feliratokat stilizált kvadratikus betűkkel írták. A belső tér falain elhelyezett feliratokat díszes pajzsba foglalták. Ezeknél az alsó sorok, amelyek a község vezetői, előkelői közül kikerülő donátorokra utalnak, a többinél kisebb betűkkel vannak írva. A chronogrammákat háromféleképpen látjuk.
(a) A bejárati kapu fölött egyszerűen felírták a megfelelő héber betűket, amelyeknek számértéke is van.
(b) Egyébként pedig ott, ahol a feliratban az évszámot is fel akarták tüntetni, a megfelelő betűket pirossal festették, és föléje külön kis „v” alakú jelet tettek.
(c) A Tóra-szekrény főpárkányán lévő feliratban a számértékkel bíró betűk nagyobbak, mint a többi, és a sor alá nyúlnak. (Ezen a feliraton a betűket fából készítették el.)

Minden chronogrammában az úgynevezett kis időszámítást használták (a zsidó világteremtési éra évszáma, az évezred nélkül). Ehhez „a világ teremtése utáni” ötödik évezredben hozzá kell adni 1240-et, hogy a polgári (i. sz. / Kr. u.) évet megkapjuk.

A feliratokba rejtett évszámok (chronogramma) érdekes módon vetik fel az épület építési idejének problémáját. A történeti közfelfogás az, hogy a zsinagóga 1795-ben épült. A héber betűk, amelyek a megfelelő feliratokban szerepelnek, nem vehetők ki egészen tisztán, lehetnek ה (hé) vagy ח (hét) egyaránt. Az első betű számértéke 5, a másodiké 8, ennek megfelelően az évszám lehet 1795 vagy 1798. A kapuzat zárókövén fennmaradt számsorban határozottan a ה betű látszik (1795). Az előtérben, a kézmosó medence fölött lévő, szintén eredeti állapotában fennmaradt feliratban azonban, egy bibliai idézetben, az utolsó szó, amelyen a kérdéses betűt mint számjegyet jelölték, csak a ח betűvel lehet pontos és értelmes (1798). Talán nem túlságosan messzire vezető elképzelés, hogy az építkezést esetleg 1795-ben kezdték meg, és a belső díszítéseket a már kész épület falain 1798-ban helyezték el.


A zsinagóga héber feliratai - a spiritualitás tárháza

A község – a mádi zsidók – vallási felfogásának értékeléséhez adhat némi támpontot a Tóra-szekrény mellett elhelyezett feliratok egyike, amelynek szövege a Zohár egy rövid szakaszát tartalmazza. A zsidó misztika egyik főműve, a kora középkori „Fény” különösen kedvelt volt a kabbalisták, a XVIII. század végén pedig a hászidok körében. A nagy tekintélyű caddik, Lévi Jichak ben Méir (1740 k.–1810), akkor pinski, nemsokára pedig berdicsevi rabbi, aki a haszidizmust Közép-Lengyelországban meghonosította, és sokfelé megfordult, Mádon is látogatást tett (1783). Az akkori rabbira, Mose Wahlra (?–1799) mély benyomást tettek hászid /kabbalista misztikus eszméi. Valamivel később a Rymanower, Menahem Mendel (?– 1815) rimanówi rabbi is híveket szerzett a községben a haszidizmusnak. Majd Hajjim Landau a XIX. században külön hászid imaházat is felállított. Mindez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a mádi zsidók – vagy akár csupán Mose Wahl rabbi és fia, Jiszraél Wahl – nyíltan a hászidok követői közé szegődött volna, de nyilván rájuk is hatottak azok az eszmék.

Későbbi feliratok is fennmaradtak az épületben. Az egyik egy különös alakú kő mécsestartó – négyzet alapú, fekvő hasáb – hosszanti oldalán áll. A második világháború végén, a holokauszt mádi áldozatainak emlékére állított fehér márványtáblákon, amelyeket a helyreállításkor egy helyre, a főteremnek a bejárati ajtó melletti falán helyeztek el, a nevek latin betűkkel vannak betűrendbe szedve, de héber feliratban is megörökítették Mose Leib Ehrenreich (Ehrenreich Mór) rabbinak és családjának (anyja és felesége), illetve a község többi mártírjának emlékét.