Amikor megpróbáltak tokaji vesszőket más földön termőre fogni, az sikerült – de olyan bort készíteni a rajtuk termett szőlőből, mint Hegyalján, az nem. Ahhoz szükséges a speciális mikroklíma és az ásványokban gazdag vulkanikus talaj is, méghozzá így, együtt. A Zempléni-hegységben nevelkedett tölgyekből készült hordót már nem is említjük... Ez jól példázza, hogy ennek a vidéknek sajátos ízei vannak, amit nemcsak a borból ismerhetünk meg, hanem az itt érett gyümölcsökből, erdei gombákból, érlelt sajtokból, gyógyfüvekből, ezeken a dombokon nevelkedett állatok tejéből, húsából – a sokféle kézműves termékből.
Ám Tokaj-Hegyalján átjártak, vagy épp le is telepedtek a kereskedő „idegen népek”, legyen szó akár az ország, akár a kontinens más ízlésvilágú tájáról származottakról, zsidókról, görögökről. Vagy ha maguk nem is jöttek, a szekeresek hozták a közeli és távoli térségek termékeit a szatmári szilvától a milotai dión át Lengyelország és Oroszország különlegességeiig. Ez pedig igazán színessé tette az itteni konyhát! Az ínyenceknek nagy pocakra és nagy csomagra lesz tehát szükségük, hiszen bőséges kóstolni- és otthon kóstoltatni való vár rájuk!
A kézműves ínyencségekről alapos és bőséges áttekintést ad a Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet Sárga Borházának parkolójában minden hónap második vasárnapján megrendezett Tokaj-Hegyalja Piac. El sem lehet téveszteni: a 37-es út mentén fekszik, az arra merőleges tengelyen pedig Mád és Mezőzombor között. Itt megtalálható minden helyben termett, helyiek által tovább zamatosított finomság: friss és feldolgozott zöldségek, gyümölcsök, tehén-, juh- és kecskesajtok, mangalicaáruk, olajok, ecetek, kenyerek és péksütemények, tönkölybúzatermékek, mézek, biotermékek, lekvárok, szörpök…
Ha nem sikerül ekkorra időzíteni, akkor keressük fel a termelőket! Látogassunk el például a Mádon található családi sajtműhelybe, ahol érlelt tehén- és kecskesajt, kéksajt, faszenes camembert, gomolya és más különleges tejtermékek készülnek. Azt is érdemes számításba venni, hogy a tehenek tájvédelmi körzetben, gyógynövényekben gazdag hegyi réteken legelnek…
És ha már gyógynövény! A mádi Leskó Családi Borászat és Napudvar Vendégház egy hatalmas, romantikus kert közepén, aromás gyógynövényekkel, zamatos gyümölcsökkel várja a pihenni vágyókat – és egy búbos kemencével, amihez illő recepteket is kaphat az utazó. A ház körüli kertben pedig 50–60 gyógynövényt mutatnak be a vendégeknek a szakértő vendéglátók, akiknek 13 gyógynövényből kevert teája messze földön híres.
Azt nem mondhatjuk, hogy a kakaóbab is hegyaljai termék – de a szerencsi kézműves csokoládé nagyon is az! Az ország legédesebb városa nem törődött bele, hogy a cukor- és a csokoládégyártás is a gazdasági változások áldozatául essen. Így a Szerencsi Bonbon Kft. nemcsak maga gyártja kézműves termékeit (és nemzedékek kedvelt szerencsi csokijait) – de interaktív csokoládéműhelyében egy időre mindenki csokimester lehet. Az augusztus végi Csokoládéfesztiválon pedig lenyűgöző töménységben, mások csodáival együtt ismerhetjük meg az édességeket (bár a sós karamelláról például el lehet vitatkozni, hogy biztosan édesség-e – de hogy zseniális, az vitán felül áll).
Vessünk egy pillantást az asztal másik felére: mit tesznek elénk a környék séfei? Kezdjük Tokaj-Hegyalján kívül, egyrészt mert Encs mindössze 12 kilométerre van Abaújszántótól, másrészt mert az Anyukám mondta étterem többször lett az Év étterme, harmadrészt, mert konyhájuk nemcsak Olaszország, de a Zemplén által is érintett, italkínálatukról nem is beszélve. Róluk vagy minimál, vagy orosz nagyregény stílusban érdemes írni – maradjunk az előzőnél. Tehát alapelvük, hogy az alapanyag „ha nem jó, akkor a történet lényegében tökéletesen érdektelen”. Étlapjukról néhány példa: zempléni bárány (gersli rizotto, gombák, kakukkfű); hízott kacsamáj, birsalma, körte; ízelítők mellé savanyúságot, sajtok mellé házi lekvárt, és mindezek után házi szörpöt kínálnak…
A már említett Sárga Borház kifejezetten épít a közeli folyókra, így tiszai harcsát több formában is kóstolhatunk. És épít a térség ízekre: a mádi sajtra, a tokaji kézműves lekvárra, a gönci barackra. Tokaj-Hegyalja hideg ízelítő nevű fogásuk például (sonka, kolbász, szalonna, sajtok, házi kenyér) a Kocsis-tanya és a Mádi Sajtmanufaktúra termékeit mutatja meg. A Hotel Mádi Kúria étlapja is Hegyalja helyi specialitásaira épül, borvacsoráikon pedig feltűnik a kacsamell tejszínes furmintos vargányás metélttel, a hideg libamáj aszús barack chutney-val, és természetesen a mádi kézműves juhtúróval sütött polenta is, szintén kacsamellhez járulva. Utolsó Mád-környéki konkrét példánk a Gusteau Kulináris Élményműhely. Ennek már a nevétől is éhesek leszünk. Hát még, ha tudjuk, hogy ételeiket a minőségi mádi fehérborok ihletik, de „az étlapunkon a terroir nem csak a borokon mutatkozik meg, hanem az alapanyagokon is”. Ráhangolódásként csak a kínált húsfajtákat soroljuk fel: nyúl, kecske, kacsa, vaddisznó, bárány, borjú. Azért van csirkemell is. Csak nem úgy. Hanem: Vajban posírozott csirkemell, gesztenyés házi tészta, mandarin, kel.
És ez csak a jéghegy csúcsa –mennyiségileg. Minőségileg a helyi konyháé.
