Szechenyi2020
Header

Sárospatak

Református kollégiuma a magyar történelem jeles személyiségeit nevelte. Valószínűleg ősi katolikus templomában keresztelték Árpád-házi Szent Erzsébetet. Zsidó lakosai mentették meg a pusztulástól 1848-ban. Vára lenyűgöző látvány, évszázadokon átívelő méltóssággal magasodik a Bodrog fölé.

A „Bodrog-parti Athén”, a híres iskolaváros a 37-es sz. főúton, illetve a Miskolc – Szerencs – Sátoraljaújhely vasútvonalon érhető el. Mádról 35 km-re, Olaszliszkáról 18 km távolságra található.

A gazdag múltú várost Anonymus említette elsőként, azt írva, a területet Árpád vezér adományozta Ketel vitéznek. Az Árpád-házi királyok szívesen tartózkodtak Sárospatakon, ami királyi erdőbirtok központja volt. Az ispánság területére telepedett bodrogolaszi hospesek (vallon és itáliai vendégnépek) 1201-ben kiváltságot kaptak. Mára elfogadott az a nézet, amely szerint itt született 1207-ben II. Endre király leánya, Árpád-házi Szent Erzsébet. A 13. században, a tatárjárás után épült a település középkori vára Sárospatak és Sátoraljaújhely között, a Várhegyen. Az oklevelek gyakran említették, az Anjouk alatt királyi, majd királynői tulajdon volt. A XVI. század második felében pusztult el. A ma ismert, Perényi Péter által 1534–1537 között építtetett Rákóczi-vár elnevezése arra utal, hogy a Rákóczi-család idejében élte fénykorát a várkastély jellegű vár.

De a vár nem csak építészeti szempontból figyelemre méltó, hiszen a magyar történelem jeles személyiségei éltek valaha e falak között. Mint ahogy református kollégiumának, az ősi oskolának máig hat szelleme, szerte a világon híres, köztiszteletben álló emberek sokasága büszke arra, hogy pataki diák volt.

Emlékőrző tábla és temető

A város gazdasági életében jelentős szerepet töltött be a sárospataki zsidóság. Az első zsidó lakosok az 1700-as évek végén telepedtek le. Az 1800-as évek végén már önálló iskolával, jesivával rendelkezett a hitközség, mely a 2. világháborút követően megszűnt. Egykori fürdőjének épületén ma holocaust-emléktábla látható, a Rákóczi úton épült zsinagógát üzletté alakították. Látogatható a zsidó temető, a legrégebbi sírkő 1780-ban készült – ez idő tájt alakult a hitközség. Első rabbija Szinyover Hirsch lehetett. 1848-ban a zsidók mentették meg a várost a pusztulástól.

A Rákóczi-vár

A hazai késő reneszánsz építészet legértékesebb emlékei közé tartozik a Bodrog partján emelt épületegyüttes. Egykori birtokosa, Perényi Péter bástyás várfalövvel vétette körül a középkori városközpontot és a külső vár délkeleti részében alakította ki új rezidenciáját, a belső várat. 1540-ben kezdtek hozzá a belső vár keleti részén a palotaszárny építéséhez, amely Perényi Péter fia, Gábor idején 1563-ban fejeződött be.

Feltehetően Perényi Gábor birtoklása idején, 1567-ben készült el a tornyot kívülről övező elővédbástya, a „párkány” is. Az együttest az észak-itáliai Alessandro Vedani terveivel, irányításával késő reneszánsz stílusban magyar mesteremberek készítették. (A román, gótikus faragványtöredékek a korábbi domonkos kolostor és a közeli várkastély maradványai.) Ezután a vár 1573-ig kamarai kezelésben állt, majd a Dobó és a Lorántffy család tulajdonába került. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett Rákóczi-birtok.

A Rákócziak is jelentős építkezéseket folytattak a belső vár területén, az építkezések kezdete az 1630-as évekre tehető; 1642–43-ban készült el a palota déli emeleti szárnyrésze és a Bokályos-ház, 1646-ban pedig a Lorántffy-loggia, amely az udvar legértékesebb dísze. 1627-re épült fel az új bástya és 1656-ban emeltek új szintet a Vörös-toronyra ágyúállással, magas gúlatetővel, sarkain négy őrtornyocskával. A 17. századi építkezések eredménye az északkeleti sarokbástya szegletén, az emeleten kiugró Sub Rosa-erkély, amely a kerek erkélyszobácska festett boltozatának stilizált zárókövét díszítő rózsáról kapta elnevezését.

A császári csapatok 1702-ben felrobbantották a külső várat és megrongálták a Vörös-tornyot is. 1703-ban, amikor Rákóczi kurucai elfoglalták, leégett a fényes várkastély. Ennek ellenére itt tartották a Rákóczi-szabadságharc 1708-as, a fegyveres harcokban résztvevő jobbágyok hajdúszabadságát rögzítő országgyűlését. A Rákóczi-szabadságharc után osztrák–német eredetű birtokosai voltak a várnak egészen 1945-ig. A Trautson, a Bretzenheim és végül 1875-től a Windischgrätz család volt a tulajdonosa. Trautson herceg barokk ízlésben újíttatta meg, a Bretzenheim hercegi család idején kapta a várkastély a romantikus és eklektikus ízlésű külső és udvari homlokzatait, megőrizve ugyanakkor a Vörös-torony 16-17. századi, késő reneszánsz jellegét.

A vár épületében 1950-ben kezdte meg működését a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma. Legfontosabb feladata a várhoz fűződő történelmi emlékek, a szabadságküzdelmek, elsősorban a Rákóczi-szabadságharc tárgyi és írásos emlékeinek gyűjtése, feldolgozása és kiállítása. A múzeum gyűjti a főúri családok, a főnemesi életmód tárgyait, de a népi kultúra emlékeit is. A hutaüvegek, a habán kályhacsempék, a népi kerámia és szőttesek gazdag kollekciója mellett olyan II. Rákóczi Ferenc-relikviákat is őriznek, mint pecsétnyomója, a pataki országgyűlésen részt vett ezereskapitányok képei vagy a családtagok levelei. A Rákóczi-kiállítás bemutatja a Rákóczi-család történetét, politikai, gazdasági és kulturális szerepét, a Rákóczi-szabadságharc történetét.

A nyugati szárnyon a bútorművészet 16–19. századi emlékei sorakoznak. A palotaszárny Bretzenheim-folyosóján látható a Beszélő kövek – A vár építéstörténete című állandó kiállítás, míg a földszint délnyugati részében reneszánsz konyhát rendeztek be. A múzeum állandó kiállításai közé tartozik a Vörös-toronyban látható, Főúri élet a 16–17. században című bemutató is, ahol a múzeum országosan elismert késő reneszánsz bútoregyüttese látható. A Bokályos-ház rekonstrukciójával egyedülálló tér jött létre: az egykor török falicsempékkel burkolt szoba pompája a keletet idézi, és feleleveníti I. Rákóczi György fejedelem fogadószobáját. A Vörös-toronyban látható az Öregpalota (lovagterem) is – itt tartották 1708-ban a szabadságharc pataki országgyűlését.

A reneszánsz kőtár kincsei között láthatók többek között a város plébániatemplomából előkerült vörös márvány szentségtartó töredékei, amelyek az esztergomi Bakócz-kápolna faragványaival mutatnak rokonságot. A gótikus kőtár a palotaszárny pinceágban kapott helyet. Jelentős a múzeum tokaj-hegyaljai szőlészeti-borászati gyűjteménye is. Bemutatják a borvidék földrajzi kiterjedését, településeit, a szőlőművelés, a borkészítés, a kádárművesség hagyományos eszközeit – köztük egy olyan prést, ami felirata szerint II. Rákóczi Ferencé volt.

A külső várban feltárták I. Rákóczi György ágyúöntő műhelyét, és egy új bemutatóteret létrehozva adnak lehetőséget a látogatóknak, hogy megismerkedhessenek a kora újkori bronzágyúk készítésével, valamint I. Rákóczi György tüzérségének történetével.

A várat övező várkert a híres sárospataki kertek hírmondójaként maradt meg. A kertkultúra Lorántffy Zsuzsanna idejében virágzott. A mai várkert csupán néhány idős fát őrzött meg a letűnt időkből. Mai formáját a Bretzeinheimek alakították ki. Az idős fák közül nevezetes a több mint 500 cm törzskerületű fehérakác, a 400 cm-nél is nagyobb törzskerületű japánakác, és a két idős virágos kőris.

A vár területén áll a 17. századi lakodalmas palota, a későbbi trinitárius kolostor, ma a Múzsák temploma. A középkori alapokra emelt uradalmi épület 1651-ben, Rákóczi Zsigmond és pfalzi Henrietta esküvőjekor lakodalmas ház lett. Később gazdasági épületként hasznosították, majd 1693-ban II. Rákóczi Ferenctől adományként kapta meg a trinitárius rend. A szerzetesrendet 1784-ben oszlatták föl, és uradalmi tisztviselők számára engedték át az épületet. A Múzsák templomában a múzeumi műhelyek mellett rendezvények – reprezentatív koncertek, kiállítások és konferenciák – is otthonra találnak. Itt rendezték be Farkas Ferenc (1905–2000) Kossuth-díjas zeneszerző emlékszobáját; és állandó kiállításon mutatják be az építés és a felújítás történetét is.

A művészet és a vár temploma

A Tokaj-hegyaljai borvidékkel együtt 2002-ben a Világörökség része lett a sárospataki Rákóczi-pince, amelyben a 16. század óta a vár és a vidék mindenkori urának borai érlelődtek. A pince lejárata a Rákócziak egyetlen fennmaradt gazdasági épületéből, a 18. század elején átalakított egykori trinitárius kolostor mögül vezet a várkert terepszintje alatt mintegy 10 m mélységbe. Innen közel észak-déli irányban három, keresztfolyosókkal összekötött, 70-90 m hosszú ág indul. Végüknél újabb ágak nyúlnak csaknem a külső déli várfal vonaláig. A járatok teljes hossza mintegy 600 m. A pincében lehetőség van borkóstolásra is.

A gótikus vártemplom szomszédságában álló Szent Erzsébet Ház a Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény otthona. Valaha itt állott az Árpád-házi királynők udvarháza, ahol 1207-ben Szent Erzsébet született. Később a jezsuiták kapták meg a helyet, az ő iskolájuk helyén épült fel a 20. század elején a római katolikus elemi iskola, a mai Szent Erzsébet Ház. A gyűjtemény az egri érsekség északi részén – Zemplén és Abaúj területén – fellelhető, az egyház tulajdonában lévő muzeális értékű képző- és iparművészeti tárgyakat és dokumentumokat gondozza, és legszebb darabjait be is mutatja. Második kiállítótermében időszakos tárlatokon láthatók be a spirituális ihletésű kortárs képző-és iparművészek alkotásait. A harmadik teremben Szent Erzsébet tiszteletére készült alkotások találhatók. Kőtára a sárospataki román kori templomok kapuíveinek maradványait, illetve a templomi ásatások során előkerült gótikus épületfaragványokat, kőbordákat és a barokk síremlékek darabjait őrzi.

A templom szomszédságában található saroképületben kapott helyet a Sárospataki Képtár. Épületének története a 15-16. századra nyúlik vissza. A sárospataki külső vár területén elhelyezkedő egykori lakóház gótikus ablakkeret-töredékei a 19. század eleji átalakításkor, a falak kibontásakor kerültek elő. Az utolsó jelentős átalakítás a 19. században volt, erre utal a kapuzat zárókövében olvasható 1833-as évszám. A képtár 1983-ban költözött ebbe az épületbe.

A gyűjteményt Béres Ferenc énekművész, egykori sárospataki diák alapozta meg azzal, hogy 1968-ban jelentős képzőművészeti alkotásokat ajándékozott a városnak a létesítendő képtár számára. A gyűjteményt elsősorban azok a festőművészek, szobrászok, grafikusok gyarapították, akik dolgoztak a Sárospataki Alkotó Otthonban, vagy egykor pataki diákok voltak. A gyűjteményéből csak időszaki kiállítások láthatók, az épület jelentős részét ugyanis az Andrássy Kurta János, a népies szobrászat kiemelkedő alkotójának életművét reprezentáló adomány, illetve Domján József Kossuth-díjas fametsző művész saját műveiből és képzőművészeti gyűjteményéből álló anyaga foglalja el.

A vártemplom, a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt római katolikus templom Észak-Magyarország egyik legnagyobb gótikus csarnoktemploma. A barokk főoltár, a berendezés legszebb darabja, a karmelita rend budavári templomából került ide. A templom több neves pataki történelmi személyiség (Rákócziak, Dobó család) temetkezési helyéül szolgált. A templom körül az eredeti szintre süllyesztett terepet a középkori templomkert, illetve a temető falának maradványai szegélyezik. Itt találhatók az ásatások során előkerült 12. századi körtemplom romfalai is. Ebben az ősi templomban keresztelték meg feltehetően Árpád-házi Szent Erzsébetet, akinek ereklyéjét a vártemplomban őrzik. A templom alatti kriptába temették Lorántffy Zsuzsannát és fiát, II. Rákóczi Györgyöt. A templom előtt álló, 1985-ben felállított Szent Erzsébet-szobor, Varga Imre alkotása azt a jelenetet ábrázolja, amikor a kis Erzsébet férjével, IV. Lajos türingiai őrgróffal Wartburg várába indulásuk előtt elbúcsúzik Pataktól.

Mai központ ősi kollégiummal

A vártól északra terül el a város mai központja. Két utca húzódik keresztül rajta: a keleti a régi főutca, ma Kossuth utca, a nyugati a város mai főutcája, a Rákóczi út. Mindkettőt számos – többé-kevésbé átépített – 18-19. századi ház szegélyezi, közöttük néhány eredeti barokk és klasszicizáló épület, boltozatos kapualjakkal. A két út között található a 18. század végén épült, késő barokk stílusú református templom. Puritán belső terét árkádos, boltozatos karzatok fogják közre.

Az 1531-ben alapított Református Kollégium egyetlen megmaradt régi épülete az 1773-ban épült Berna-sor. A jelenlegi nagykollégium, gimnázium, diákotthon, levéltár és könyvtár klasszicista stílusú épületeit 1806–1834 között emelték. Az épületegyüttesen belül találhatók a Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei – a Nagykönyvtár, a múzeum, a levéltár, illetve a faluszemináriumi és az amerikai magyar gyűjteményt is magába foglaló adattár. A gyűjtemények sorsa szorosan összekapcsolódott a sárospataki kollégium, a református egyház és az egyházi oktatás mindenkori történetével. Az intézményen belül 1990-től ismét működik a református gimnázium és 1991-től a teológiai akadémia.

A Nagykönyvtár történetének kezdete egybeesik a kollégium alapításával: 1531-től működik az intézmény. A magyar történelem jeles személyiségeinek adományait, értékes kiadványokat, kuriózumokat is tartalmazó gyűjtemény jelenleg több mint 440 ezer darab könyvet, kéziratot tartalmaz. Különösen értékes teológiai, filozófiai, irodalmi, nyelvészeti, társadalomtudományi és történelemi témájú könyvek találhatók itt. Erdélyi János (1814–1868) költő, kritikus, szerkesztő főkönyvtárossága idején vált európai színvonalúvá a könyvállomány, és könyvtártudományi szempontból megújult a gyűjtemény.

A 19. század első évtizedeiben épült fel Pollack Mihály tervei szerint a nagy könyvtárterem. A tizenegy különféle fából készült intarziás, csillagos padlózat és a polcozás Brenning Kristóf sátoraljaújhelyi asztalosmester munkája. A könyvtár síkmennyezetén Linzbauer József kassai mester festette meg a tudományok és a művészetek allegóriáját. Az állomány egy része, mintegy 25 000 kötet ma is a teremkönyvtárban van.

Az egykori szertárakban őrzött, az oktatás során használt szemléltető eszközök jelentették az iskolai múzeum alapját. A múzeum alapításának hagyományosan elfogadott éve 1709, ekkor hozta haza a hollandiai Leydenből Simándi István professzor azokat a korszerű fizikai szemléltető eszközöket, amelyeket ritkaságuk és látványosságuk miatt Museum Physicum néven őrzött a kollégium. A későbbiekben kialakult a Természetrajzi Gyűjtemény, majd a Szépészeti Gyűjtemény is. A többszöri szervezeti átalakulás után a múzeum egy része a gimnáziumban, a másik pedig a Berna-sor épületében kapott helyet. A gyűjtemény 1952-ben kiegészült a Faluszeminárium gazdag néprajzi anyagával. A jelenlegi állománya több mint 25 000 tárgy.

A múzeum dokumentálja a Református Kollégium történetét 1952-ig, az államosításig. Az oktatás és nevelés históriáját, valamint a diákélet hétköznapjait és ünnepeit reprezentáló tárgyak mellett emléket állít a kiállítás Comenius Amos Jánosnak (Jan Amos Comensky) a kiváló cseh pedagógusnak is (1592–1670), aki 1650-től négy évig tanított a sárospataki kollégiumban. Itt írta meg könyvét a szemléltető oktatásról Orbis sensualium pictus (A látható világ képekben) címmel. Bemutatják a református egyházművészet legjelesebb, az északkelet-magyarországi népi díszítő művészetet tükröző tárgyait is.

A levéltár mintegy 460 folyóméternyi okmányt és iratanyagot őriz, amelyek 1294-től kezdődően nélkülözhetetlen forrásai Észak-Magyarország egyház-, társadalom- és művelődéstörténetének. Megszervezésétől, 1735-től levéltára a Tiszáninneni Református Egyházkerületnek is. Gazdag a családi levéltári anyaga, valamint a Sárospatak gazdaságtörténetével kapcsolatos gyűjtemény is. Az adattár gyűjteménye helytörténettel, egyháztörténettel, szellemi néprajzzal, a magyarság életével foglalkozó kutatók számára tartalmaz értékes dokumentumokat. Kezdetben a Bodrogköz, a Hegyköz, a Hegyalja községeivel foglalkozó anyagot gyűjtött, jelenleg az egész Kárpát-medence magyarságáról találhatók itt dokumentumok. Emellett a kivándorlások hullámaival, az emigrációban élők sorsával, a református gyülekezetek életével, munkájával is megismerkedhetnek az érdeklődők.

A Református Kollégium bejáratával szemben található Iskolakert a Kossuth és az Erdélyi Kollégium parkját foglalja magába. A héthektáros terület idős fái egyrészt a régi füvészkert maradványai, másrészt az ötven évvel ezelőtti parképítés emlékei. A sok egzóta, a díszfák és díszcserjék közül érdemes megemlíteni a kislevelű hársnak egy változatát, a fekete diót, egy magas kőris változatot, a 100 éves tiszafát és a szép ezüsthársfasort. A iskolakert értékét emelik a park területén található szobrok, melyek a híressé vált pataki diákoknak állítanak emléket. A kert közepén található a kollégiumhoz tartozó, műemlék jellegű tornacsarnok, amit ma is eredeti funkciójának megfelelően használnak.

Figyelmet érdemel az 1780-ban megnyitott református temető, amelyben a Kollégium számos híres professzora – köztük Erdélyi János, Árvai József is – nyugszik. A temető bejáratával szemben áll egy professzorlakás, az ún. Rozgonyi-vár, amely 1780 táján késő barokk stílusban épült. A Református Kollégiumtól délre található a Kisinternátus vagy Gólyavár, ahol hajdan Tompa Mihály lakott. Az egykor benne lakó első éves joghallgatókról és teológusokról kapta a Gólyavár nevet az épület. A Gólyavár mögötti „Tápintézet”, a gimnazisták menzája Mudrány András adományából, Katona György tervei alapján épült 1907-ben. A menza udvarán áthaladva érhető el az úgynevezett Fellegvár, amit gróf Vay Ábrahám építtetett 1820 körül, klasszicista stílusban. Később az iskolára hagyta azzal a kívánsággal, hogy legfelső emeletén csillagvizsgálót rendezzenek be.

A Rákóczi utcára visszatérve két olyan professzori házat tekinthetünk meg, amelybe diákokat is befogadtak. Tucatnyi ifjú lakott egy-egy ilyen gárdában. A 19. században épült szárnyában élt néhány évig Erdélyi János, aki itt látta vendégül 1805-ben Arany Jánost és Tompa Mihályt. Pálkövi Antal professzornak, a pataki nemzetőrség vezetőjének házában 1847-ben Petőfi Sándor is megszállt.

Az utóbbi évtizedek nagyszabású városrendező munkái során formálódik a városközpont, melyet Makovecz Imre építész által képviselt organikus építészeti stílus jellemez. Ennek egyik legszebb példája A Művelődés Háza. Az épület külső megjelenésében monumentális, látványos építészeti megoldásokban bővelkedő alkotás. Szervesen hozzákapcsolódik a főbejárat előtt álló oszlopokon a magyarság eredetére utaló két szobor, Péterffy László szobrászművész munkái. A Művelődés Háza az otthona a könyvtárnak, a színházi előadásoknak és filmvetítéseknek, és a Bodrog Népi Táncegyüttesnek.

Szemben található a – ma már az Eszterházy Károly Főiskolához tartozó – Comenius Tanítóképző Főiskola. Sárospatakon 1857-ben indult önálló tanítóképzés a pataki kollégium keretein és épületén belül, majd az intézmény 1869-ben egy kaszárnyának készült épületbe költözött. Ennek teljes átépítésével, kiegészítésével nyerte el mai alakját 1911–1913 között. A tervezők – Lechner Jenő és Vargha Gyula – munkájukhoz a felső-magyarországi reneszánsz szerkezeti és díszítő elemeit használták fel.

Termálstrand és tengerszem

A Bodrog-hídon át jutunk Kispatakra, ahonnan a bodrogközi településekre vezethet tovább utunk, valamint itt találjuk a Bodrog szabad strandját kempinggel, éttermekkel, hajókikötővel – és modern alkotásokat felvonultató szoborparkkal. Kispatakon ma is megtalálhatók a híres pataki kézművesség (fazekasok, mézeskalácsosok) aktív képviselői. A Bodrog holtágain horgásztanyákra bukkanunk.

Sárospatakról Sátoraljaújhely irányába haladva található a környék egyetlen termálfürdője, a Végardó Fürdő. Kőolajkutató fúrás közben 47 fokos meleg víz tört fel a 300 méteres kútból – ezzel töltik fel a medencéket, amelyek közül több télen is igénybe vehető.

Sárospatakról indul a Zempléni-hegység déli és nyugati részeit a turistaforgalomba bekapcsoló, a füzéri várig haladó Rákóczi turistaút, kellemes kirándulást lehet tenni a természetvédelem alatt álló Long-erdőbe és a környék szőlőhegyeire is. A gyalogtúrát kedvelők körében gyakori úti cél a Magyarország legszebb természeti csodájának megszavazott Megyer-hegyi tengerszem. A hegyaljai szőlők között hangulatos présházakkal, gyümölcsösökkel tarkított változatos út vezet az egykori malomkőbánya helyén kialakult „tengerszemhez”. A Malomkő tanösvény táblái részletes ismertetést adnak a természeti jelenség kialakulásáról, a malomkőbánya történetéről, a bányászatról, a terület élővilágáról.

A Megyer-hegy a Király-hegy vulkáni kúpjaihoz hasonlóan fő tömegében jól megmunkálható és szilárd, átkovásodott riolittufából áll. E tulajdonsága úgy alakult ki az egyébként könnyen porló és omló riolittufának, hogy a vulkáni utóműködés során, a felfelé áramló meleg vizes oldatok, gázok, gőzök átjárták és átalakították a tufát. Kvarcszemcséi igen kemény, természetes cementáló anyagba ágyazódtak, ennek köszönhető keménysége. Hajdan itt bányászták a gabonaőrlők, érczúzók malomköveit. Az egykori bányaudvart mára csapadékvíz töltötte fel és állandó vizű tó keletkezett a helyén, ami a környező magas bányafalakkal együtt nagyon szép látványt nyújt. Földtanilag a Tokaj-hegységre jellemző miocén vulkáni utóműködés nagyszerű szemléltetője, ahol a bányafeltárás következtében bepillanthatunk az egykori hidrotermális központ belsejébe.

A pataki nagyrendezvények, fesztiválok sora január 22-én, a Magyar Kultúra Napján kezdődik a Zempléni Gyermek Szólótánc Fesztivállal. A nyári szezon a pünkösdi Szent Erzsébet Ünneppel indul, karöltve a Pünkösdi Gyermektánc Találkozóval. Kétévente váltja egymást júliusban a Zsákomban a bábom Nemzetközi Bábfesztivál, illetve a Múzsák Dicsérete Művészeti Fesztivál. A júliust a Sárospataki Dixieland és Blues Fesztivál zárja. Augusztusban Sárospatak egyik fő helyszíne a Zempléni Fesztiválnak, majd a Sárospataki Bornapok búcsúztatja a nyarat.

Ajánló